Jobb adni, mint kapni, szokták mondani, és bizonyos esetekben még csak az átadáskori meghatottságra sincs szükség, hogy tényleg a meglepetést okozó legyen boldogabb. Receptgyűjtemény a mindig ugyanazt főző anyósnak, fűmagok az előkertet rendetlenül tartó szomszédnak, szexi fehérnemű a kinyúlt pizsamában alvó feleségnek – vannak ajándékok, amiknek az átadásakor elsősorban az ajándékozó szempontjait tartják szem előtt. Valamiért az elektromos autóversenypályákat is szokás ebbe a körbe sorolni, és a gyerekét ilyennel meglepő apukákat élveteg álnoksággal vádolni, pedig – ellentétben a receptgyűjteményekkel és a női fehérneműkkel – ez a játék eredetileg nekik lett kitalálva.

Az úgy volt, hogy az 1911-ben először megrendezett Indy 500 autóversenyen ott volt egy Joshua Lionel Cohen nevű amerikai vállalkozó is. Cohent tátott szájjal nézte a porolva körbe-körbe száguldó autókat és ekkor, de legkésőbb az Indy 500 – és ezzel az autóversenyzés – azonnali népszerűségét látva arra gondolt, milyen jó lenne ezt a hangulatot becsempészni az emberek otthonába. És mivel emberünk a korábbi években játék villanyvasutakkal kereste meg magának a Rolls-Royce Silver Ghostra valót, éppenséggel volt is ötlete, hogy hogyan lehetne ezt megvalósítani.

Az ötletből pedig egy évvel később már valóság is lett, így 1912-ben New York boltjaiba került a Lionel cég új játéka, a világ első elektromos autóversenypályája. És ennek épp 100 éve. Az új játékban az autók hagyományos síneken mennek, az áramot egy középső sínből kapják, a sebességüket pedig  - akárcsak a vonatokét – egy trafóval előre be kell állítani. A pályából és szépen megformázott, sisakos-szemüveges sofőröket is tartalmazó autókból álló készlet borsos ára – és még inkább a tény, hogy ekkoriban még ritkának számított az elektromos hálózat az amerikai háztartásokban – azonban nem segítette az üzletet, így Cohen új ötlete 12 ezer legyártott játék után, 1915-ben megdőlni látszott.

De a szellem már kiszabadult a palackból, és a többi játékgyártó is kísérletezni kezdett a dologgal. A döntő lépést az amerikai Edward Cullen tette meg, aki vonatsínek helyett középen futó, süllyesztett sínekkel oldotta meg az autók áramellátást 1939-ben. Megszületett a slot racing. Aztán amikor az ötvenes években a távirányítós sebességszabályozás és a sokféle formában felépíthető, műanyag alapú versenypálya is megjelenik, a dolog népszerűsége már feltartóztathatatlan. Amerikában állítólag nyilvános helyeken, kocsmákban és bárokban űzik nagyobb férfitársaságok az autókat egymás ellen, a slot racing események igazi népünnepélyekké válnak.

Na gyerekek, akkor kié is valójában az autóversenypálya?